A TENS kezelés az emberi test saját, fájdalmat elnyomó mechanizmusait aktiválja, azzal, hogy az érző idegek stimulálásával a fájdalom idegi jelzéseit blokkolja, és a szimpatikus idegrendszeri funkciók normalizálását segítő endorfin termelődését fokozza.

Történeti visszatekintés
Az elektromos fájdalomcsillapítás első írásos emléke az időszámításunk szerinti 46-ból származik, amikor a római orvos, Scribonus Largus, az elektromos rája alkalmazását bevezette a klinikai gyakorlatba fejfájás és köszvény kezelésére.

Az így alkalmazott hal-"csodaszerek" közül a legjelentősebb - és valószínűleg a legésszerűbbnek tekinthető - a márványos zsibbasztó rája (latinul: Torpedo marmorata, az elektromos rája maximum 60 cm nagyságúra megnövő rokona) elektromos kisülésének felhasználása volt, a múlni nem akaró fejfájások és köszvényes fájdalmak kezelésére.

Scribonus írásaiban bevallja, hogy mindent megtett a gyógyító módszerek összegyűjtéséért, függetlenül attól, hogy ezek esetleg rabszolgáktól vagy bölcs asszonyoktól származtak. Az elektromos hallal történő köszvény kezelés alapjául is az a beszámoló szolgált, hogy Anteros, Tiberius felszabadított rabszolgája így gyógyult ki köszvényéből (Kellaway 1946). Azt követően, hogy az elektromos rája által okozott iszonyú fájdalom elmúlt, Anteros legnagyobb megrökönyödésére azt vette észre, hogy köszvényes fájdalma, amelytől oly régóta szenvedett már, egyszerűen eltűnt. Ennek alapján Scribonius Largus igy írja elő a köszvény elektromos kezelését:

Bármilyen fajtájú köszvényről is legyen szó, a fájdalom jelentkezésekor a láb alá egy élő ráját kell helyezni. A páciensnek tengermosta, nedves parton kell állnia (figyeljük meg a rája életben tartását szolgáló előírást!) egészen addig, amíg lába térdig teljesen elzsibbad, érzéketlenné válik. Ez megszünteti az akut fájdalmat és megelőzi az újabb fájdalmak jelentkezését. Anteros, Tiberius felszabadított rabszolgája is így gyógyult meg. (Scribonius CLXII, Schechter 1971).

A XVI-XVIII században különböző elektrosztatikus eszközöket használtak a fejfájás, illetve egyéb fájdalmak enyhítésére. Benjamin Franklin például nagy támogatója volt az ilyen fájdalomcsilapításnak, bár akkoriban a bőrőn át történő elektromos stimulációt nem is bevált orvosi eljárásnak, sokkal inkább valamiféle misztikus folyamatnak tekintették.

A fájdalom fiziológiája (élettana)
Az elektromos fájdalomcsillapítás tudományosan is megalapozott alkalmazásához elengedhetetlen volt a fájdalom mechanizmusának megértése, de még erre is az 1960-as évek elejéig kellett várni. A kanadai pszichológus Ronald Melzack és Patrick D. Wall brit fiziológus előszőr 1962-ben publikálták úgynevezett "kapuzási" elméletüket.

A fájdalom érzékelésére vonatkozó, akkor úttörőnek számító elmélet olyan fogadtatásban részesült, hogy évekig még a szerzők is kételkedtek benne. Az áttörést végül az 1965-ben megjelentetett - lényegében ugyanazt tartalmazó - tanulmányuk hozta meg. Az azóta eltelt évtizedek kutatásai és vizsgálatai mára már teljesen elfogadottá tették a kapuzási mechanizmust.

A mechanizmus lényege az, hogy a gerincvelői kapu lezár az "érző" idegeken érkező normál ingerek hatására, kinyílik viszont a lassabb vezetőképességű "fájdalom"-érzékelő idegrostokon érkező nagy intenzitású jelek hatására, így a fájdalomérzet eljut az agyba. A "kapu" azonban újra bezárul az "érző" idegrostok ismételt ingerlésének hatására.

Ennek megfelelően a perifériás idegek ingerlésével az idegpályák blokkolhatók, és a fájdalomérzet nem jut el az agyba.

Az első modern TENS készülék
Az első modern, önálló személyes használatra alkalmas méretű TENS készüléket 1978. június 18-án szabadalmaztatták az USA-ban. Ezt a készüléket arra szánták, hogy a krónikus fájdalmakkal élő betegek elektromos ingerléssel szembeni toleranciáját vizsgálják, mielőtt deréktájon elektródákat ültetnének be bőrük alá.

Annak ellenére, hogy az eredeti cél kizárólag az elektromos ingerléssel szemben mutatott egyéni érzékenység megállapítása volt, sok beteg vissza sem ment az elektródák beültetésre, mert a vizsgálati célú TENS kezelés hatására állapotuk olyan nagy mértékben javult, hogy a beültetést már feleslegesnek ítélték.

A TENS jelentése
T.E.N.S mozaikszó, az eljárás angol nevének "Transcutaneous Electrical Nerve Stimulation" (bőrőn keresztül alkalmazott elektromos idegstimuláció) kezdőbetűiből. A TENS a fájdalomcsillapítás gyógyszer-mentes alternatívája, amelynek lényege a kétfázisú, kisfeszültségű, kis áramerősségű, változtatható frekvenciájú és hullámhosszúságú elektromos idegstimuláció. A TENS csökkenti, sőt gyakran teljesen megszünteti a fájdalmat.

A TENS hatásmechanizmusa
A TENS készülékkel végzett kezelés célja a fájdalomcsillapítás a bőrön keresztül az idegekhez továbbított, megfelelően beállított elektromos impulzusok segítségével. A fájdalomcsillapításhoz a TENS készülékből kivezető kábelek végén található elektródákat az adott terület szempontjából megfelelő pontokra kell helyezni. A modulált impulzusok az elektródákon keresztül továbbítódnak az adott idegekhez. Ezek a jelek blokkolják a fájdalom jelzéseit, így azok nem jutnak el az agyba.

A kezelés időtartama és a hatás jelentkezése
Mivel sokféle fájdalom létezik, és az egyéni érzékenység is változó a TENS kezelés fájdalomcsillapító hatása is egyénenként változó. Vannak, akik csak a kezelés alatt érzik a fájdalom enyhülését míg másoknál a fájdalom hosszabb időre enyhül.

A legtöbb tanulmány arról számol be, hogy a fájdalom enyhülése mintegy 30 percnyi TENS kezelés után kezdődik. Ugyanakkor a szokásos, nagyfrekvenciáns TENS kezelés esetében nincs maximálva a kezelés időtartama. Vannak olyan páciensek, akiknél a rövid 30-60 perces TENS kezelés is órákig tartó megkönnyebbülést eredményez.

Összefoglalva:
A TENS kezelés kiváló gyógyszermentes fájdalomcsillapítási alternatíva olyan krónikus állapotokban, mint a derékfájás vagy az izületi gyulladás. Sikeresen alkalmazható sebészeti beavatkozással, baleseti sérülésekkel illetve egyéb állapotokkal kapcsolatos akut fájdalmak esetében is.